CSODÁLATOS FIÚ

 

Leírás:

 A film az amfetamin függőségét mutatja be, valamint azt, hogy mennyire mélyre rántja az embert a drogfüggőség. A szer rabságában élve bekövetkezik egy olyan mélyzuhanás, melyből nagyon nehéz ismét lábra állni. Mindezt, s a felépülés folyamatát egy aggódó édesapa szemszögéből követhetjük nyomon.

Véleményem: 

 Erős. Fájdalmas. Ezekkel a szavakkal tudnám ezt a filmet jellemezni. Mert pontosan tudom, mit élt át a főszereplő. Tudom milyen. Azonban mindezeknek fejében meg kell mondjam, hogy nem a legjobban van megírva a film, hiszen sok "hibát" találtam benne. Az első már a leges legelején feltűnt, hiszen az apja az akarata ellenére akarta elvonóra vinni. Ez az első hiba. Hiszen amíg egy szenvedélybeteg (legyen az szerhasználó vagy bármilyen más függőséget magáénak érző ember) azt nem mondja, hogy "igen, én szeretném letenni" addig ez nem megy. Saját tapasztalat. Én is próbálkoztam úgy pszichiáter segítségét kérni, hogy közben nem volt meg bennem a teljes elhatározás. Nem is lett a terápiának semmi eredménye. Mert ha nem akarja az ember, akkor foglalkozhatnak vele a legjobb orvosok, nem lesz eredménye. Mert ennek az egésznek a kulcsa az akarat.

  Második (nem sokkal utána): "Oké, de csak miattad." - Ezzel a mondattal száll ki Nic a kocsiból az elvonóra érkezve. Itt már éreztem, hogy baj lesz. Nem volt meg benne az elhatározás. Ez nem így megy, hogy "csak miattad". Nem. Nem más miatt kell végigcsinálnod, hanem magad miatt. Azért, mert te akarod. Addig, amíg a függő saját maga nem látja be, hogy segítség kell, addig NEM LEHET rajta segíteni.

 "Érzelmi zsarolás. Ilyen egy függő" - hangzik el a film elején David, Nic apjának szájából. Nem. Nem feltétlen ilyen. Hiszen nem mindegy, mitől függ az ember. Lehet, hogy nem is látja szükségét az érzelmi zsarolásnak, anélkül is hozzájut az adott dologhoz. 

Hihetetlen, hogy ez a film valós történeten alapul. Mikor először láttam, azt kívántam: "bárcsak lehetőségem lenne egyszer elolvasni a valódi feljegyzéseket, melyeken a könyv is alapszik. Szeretnék egyszer jobban belelátni ennek a szó szerint Csodálatos fiúnak a történetébe. Mert igenis egy harcos. A film végére ezt már megtudtam. Nem sokan képesek azt kimondani, amit ő. Még ha ehhez egy durva felismerés is kellett. Egy biztos. Elolvasni el fogom, mert kíváncsi vagyok rá, de megnézni nem biztos, hogy meg fogom még egyszer. Képtelen lennék rá. Nem megy. Önmagamat látom benne és nem megy." Nos. Azóta elkezdtem a film alapjául szolgáló könyvet, de egyelőre nehéz. Mert igaz, én már túlléptem ezen az időszakomon, magam mögött hagytam közel tíz évet, de attól még örök életemre egy nehéz téma lesz számomra. 

 Viszont, amit nem említettem meg a véleményalkotásom szerint, arról most szeretnék néhány szót ejteni. Ez pedig nem más, mint a színészi játék. Páran tudják, hogy nekem az egyik kedvenc színészem a Nic karakterét alakító Timothée Chalamet, de ettől még nem túloztam el a véleményemet. Viszont a színészi játéka akkor is zseniális. Teljesen beleéli magát a szerepbe.