A NŐ, AKIT SZERETTEM

Leírás:

A valós történetet feldolgozó amerikai filmben egy rendőr hadnagy, Laurel Hester harcol azért, hogy halála után partnere jogosult legyen özvegyi járadékra.

Véleményem:

A film egy leszbikus rendőrt Laurel-t (Julianne Moore) mutat be, aki titkolja az összes kollégája elől szexuális hovatartozását. Hiszen azt hiszi, hogy női nyomozóként nem fog feljebb jutni, ha megtudják róla, hogy a saját neméhez vonzódik. Egyröplabdameccs során találkozik Stacie-vel, (Eliott Page) akivel azonnal elrabolták egymás szívét. Minden szép és romantikus. Olyan jól alakulnak a dolgok. Szép kis tündérmese lett volna, ha ez végig így marad.

Azonban Stacie észreveszi, hogy társa fájlalja az oldalát és megkéri, forduljon orvoshoz, ahonnan pár látogatás után nem várt diagnózissal jön haza. Tüdőrák. Az egyik legrosszabb, ami történhet. Bár egyik rákfajta sem jó. Így hát Stacie és Laurel felveszik a harcot a betegséggel és ezzel együtt az amerikai törvényekkel is, hiszen akkor még az ottani törvények szerint a bejegyzett élettársaknak nem járt az özvegyi juttatás. Azonban hosszadalmas harc után mindig sikerül változást elérni. Csak legyen az embernek türelme. A film alatt végig azért könyörögtem: Csak legyen Stacie-nek ereje végigcsinálni ezt a harcot.

A hosszú harc és a szeretet mindig jó eredményeket szül. Ez a film megmutatta azt, hogy egy

nagy, de izoláltnak mondható közösség mennyire össze tud fogni, ha nem csak a saját, de társaik érdekéről is van szó. Ami pedig még inkább megdöbbentett, hogy a film igaz történet alapján készült. Tehát Stacie és Laurel kapcsolata valós volt. Fogalmazhatni úgy is: a történet élt, a harc valós volt.

Kellett hozzá egy pár zsepi, habár tudtam, hogy mi lesz a vége, hiszen kiszámítható volt. Hiszen egy ilyen filmnek nem lehet egy olyan vége, mit amire az ember normál esetben számítana.

Akkor nézzünk utána egy kicsit a valóságnak is. A két nő 1999-be ismerkedett meg, majd 2004-ben bejegyzett élettársak lettek. Laurel-nél 2004 közepe felé (feljegyzések szerint ősz tájékán) diagnosztizálták a rákot. A harc megkezdődött az egyenlő jogokért azért, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknél az egyik fél halála esetén a másiknak ugyanúgy járjon az özvegyi támogatás. Laurel azonban a döntés után néhány héttel feladta a harcot.

Összességében tehát. Csak akkor ülj le megnézni ezt a filmet, ha sírni akarsz, de valamiért nem jön. Ettől a filmtől garantáltan megerednek a könnyeid. Éppen ezért ajánlott odakészíteni egy nagy adag papírzsepit is. Na meg, ha nem akarod leállítani a filmet, akkor esetleg valami enni- és innivalót, hogy ne kelljen felállni a film közben. Pisilés nélkül meg kibírja az ember a film végéig.